Philadelphia utcáin feltűnt egy új illat a levegőben. Egy mágnesként vonzó, hipnotizáló, jellegzetes illat, melyet itt a Földön csak néhány kivételes, királyi eledel áraszt, jelen esetben a csirkehúsleves – sok-sok csirkehúsleves.
A finom, meleg fuvallat a Rooster Soup Company névre hallgató étteremből ered, mely nemrég nyílt a Sansom Street-en. A hely több szempontból is különleges: 1500 támogatóval a háta mögött egyike a város első non-profit fenntartású éttermeinek, másrészt – ahogy azt a nosztalgia-ébresztő illatok kapcsán megjegyeztük – fantasztikus leveseket dobott a gasztropiacra.
A kezdeményezés – mely a Federal Donuts alapítója, Michael Solomonov, és négy partnere nevéhez köthető. “ – A Federal Donuts három dolgot csinál. Fánkot, természetesen. Ezen kívül kávét, és sült csirkét.” – nyilatkozta a tulajdonos. “- Az utóbbi tétel adta az ötletet, a csirke feldolgozása után ugyanis nem kevés melléktermék marad, nyesedék, csontok, amiket kár lenne elpazarolni.”
Így született meg az elképzelés: a húsmaradékból levest főznek, és felajánlják a város egy jótékonysági konyhájának. A terv azonban váratlan fordulatot vett, mikor felkeresték a Broad Street Ministry Hospitality Collaborative (BSMHC) jótékonysági szervezetet – itt ugyanis az étel adomány fogalma egy egészen más megvilágításba került. A szervezet nem szerette volna, ha azonosítják őket a “leveskonyha” régi, negatív csengésű fogalmával. Elhatározták, hogy a rászorulókat olyan kiszolgálásban, gasztronómiai élményben részesítik, mint akármelyik modern étterem. 2016-ban több mint 76.000 adag, profi séfek által főzött ételt szolgáltak fel vendégeiknek – három fogásban, természetesen – noha nyíltan kimondható, nem levesre, hanem pénzre volt inkább szükségük.
“Ellenkezik elveinkkel, hogy hosszú sorban várakoztassuk, majd egy csésze levessel elküldjük az embereket; minden betérőt leültetünk, és teljes körű kiszolgálásban részesítünk.. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy nyitnunk kell egy saját éttermet, melynek teljes bevételét a BSMHC megsegítésére fordíthatjuk.” – emlékszik vissza Solomonov. “- Igen ám, de miből tarts fenn egy éttermet, mely teljes bevételét adományozásra fordítja?”
A tulajdonos bevallotta, számos kétség merült fel benne a közösségi finanszírozással kapcsolatosan, de tudta, ha beválik, az annak is jele, hogy a közösség valóban magáénak érzi az ügyet. Így is történt: rövid idő alatt több mint 1500-an csatlakoztak a megmozduláshoz, így közel 180.000 dollár gyűlt össze a terv megvalósítására, amely a hagyományos befektetési módszerekkel meglehetősen nehezen állt volna pályára.
Számos támogató, befektető, de még a BSMHC dolgozói is törzsvendégekké váltak, nevük felkerült az étterem falára. Ahogy egyikük, Mike fogalmazott: – Különleges érzés úgy fizetni az ételért, hogy közben tudod, ezáltal mást is ételhez juttatsz. Bill Gorderer, a BSMHC alapítója szerint az ötlet – amellett, hogy átütő és radikális megoldásként szolgál – a vendéglátásban rejlő pozitív lehetőségekre is rávilágít.